A címkékkel általában felhasznált állapotban találkozunk, melyek termékekre, tárgyakra vannak felragasztva. Ha a címke papírra került fel - például levélre vagy kártyára -, akkor azt a papír anyagával együtt dobhatja ki, papírhulladékként. Ha a címke üvegen van, akkor azt az üvegtárggyal együtt kell ártalmatlanítani, például a betét visszaváltásával vagy a hulladéküvegtartályba helyezésével. Ha egy címkét külön-külön dobnak el, akkor a szemétkosár vagy a háztartási hulladék a megfelelő választás.

A címke különböző összetevőkből áll. A felső anyag - vagyis a tényleges címke - papírból vagy fóliából készül. Ez utóbbi anyagot akkor használják, ha a címkének különösen ellenállónak kell lennie, pl. ellenáll a nedvességnek, olajnak, szennyeződésnek, hőnek vagy hidegnek.

A címkék egy hordozó lapon vannak, ahonnan külön-külön lehúzhatók. A felső anyag és a hordozó között vékony ragasztóréteg van. A ragasztó úgy van kialakítva, hogy egyrészt a címke könnyen eltávolítható legyen a hordozólapról, másrészt megbízhatóan az új helyén maradjon. Ezért az egyes elemekről is különböző módon kell rendelkezni. 

Hátlap: Hulladékgyűjtőbe vagy háztartási hulladékba dobja

A hátlapot vékony szilikon film borítja. Ez biztosítja a címkék könnyű eltávolítását, de a lehúzás után a szilikon ott marad. Sajnos még a legmodernebb újrahasznosító vállalatok sem képesek eltávolítani a szilikonréteget a papírról. Akkor hová dobjuk a címkelapot? A szilikonnal bevont hátlapot Németországban és Ausztriában a hulladékgyűjtőben, Svájcban a háztartási hulladékban kell elhelyezni, és nem a hulladékpapírral együtt! Míg a papírhulladékot nagyrészt újrahasznosítják, a háztartási hulladékot elégetik. Az így felszabaduló energiát a távhőhálózatba vezetik, és így újra felhasználható.

Mi is új igyekszünk új megoldást találni a szilikon réteg cseréjére egy másik, könnyebben eldobható anyaggal. Jelenleg azonban nincs alternatív lehetőség a szilikonvegyület nélküli hátlapok gyártására.